Sunday, December 27, 2009

Karacsonyi Vakacio Floridaban - Kennedy Space Center / X'mas Break in Florida - Kennedy Space Center

Ugy dontottunk, hogy iden a Karacsonyt Floridaban toltjuk. Egyik munkatarsam ajanlotta a Cocoa Beach-t, ami egy kis udulovaroska az Atlanti Ocean partjan. 16 ora volt kocsival eljutni ide (kb. 1000 merfold - 1600 Km) Indianabol. Utkozben egy ejszakara megszalltunk Georgia allamban, tul sok lett volna egyben levezetni. A CoCoa Beach azert volt jo valasztas, mert innen kb. 30 perc autoval a Kennedy Space Center (KSC), az USA urhajozasi kozpontja, es 45-50 perc a DisneyWorld. Mindket helyre szerettunk volna egyszer eljutni. Nehany nap pihenes, meg tengerparti setalas (meg persze karacsonyozas) utan nekivagtunk a KSC-nek nagy varakozassal. Oriasi elmeny volt mindenkinek.


Ilyen busszal szallitjak a latogatokat egyik helyrol a masikra. A terulet hatalmas, 56,665 hektarnyi, aminek csak kb. fele van beepitve, a maradek resz termeszetvedelmi terulet - elzarva latogatoktol. Aronnak mondanom sem kell a busszal valo kozlekedes volt a fo attrakcio.
A kovetkezo kepen nagyon szepen lathato ket space shuttle - magyarul urrepulogepnek forditjak (azt hiszem). Eddig 5 ilyet epitettek osszesen: Columbia (1979-ben keszult, 2003-ban tragikus veget ert, felrobbant a Foldre valo visszateres kozben), Challenger (1982-ben keszult, szinten tragikus veget ert, 1986-ban felszallas kozben robbant fel), Discovery (1983-ban keszult), Atlantis (1985-ben keszult), valamint Endeavour (1991-ben keszult).

Az urkozpont egyik erdekessege, hogy egy szimulatorban ki lehet probalni (persze konnyitett, de azert elegge eletszeru valtozatban) a space shuttle palyara inditasat. Csak 48 inch (121 cm) feletti magassagtol lehetett kiprobalni, igy Aron Andival a megfigyelesi allaspontbol nezhette kameran, hogy milyen grimaszokat vagunk, mikozben fekvo-ulo allasban (90 fokban hatradolve az ulo helyzethez kepest) a szimulator 'repitett' minket 17,000 merfold/ora (27,200 Km/ora) sebesseggel az urbe. A legrazkodobb es hangosabb resz addig tart, amig a kepen lathato ket hosszu feher raketa valik le az urrepulorol, majd nemsokkal utana a narancssarga szakad le nagy durranassal. Ezt kovetoen mar palyara all az urrepulo es csodalatos nyugalom, csend veszi korul az embert, gyonyoruen latszodik a Fold, meg a sok ezernyi csillag.Kulon resz mutatja be az Apollo Program tortenetet. Ez volt a program, amely celja az ember Holdra juttatasa volt. Errol is fogunk feltenni kepeket nemsokara. A legerdekesebb az volt, hogy bemehettunk a Apollo 11 iranyitasi kozpontjaba. Apollo 11 volt az az urhajo, amely vegul sikerrel eljuttatta az elso embert a Holdra 1969 julius 16-an. Az iranyitasi terem hasonlo allapotban van, mint 40 evvel ezelott, a berendezesek mind az eredetiek. Az elmeny resze, hogy a urhajo inditasanak pillanatat elheti ujra a latogato, a szamitogepek, kepernyok, mikrofonok hirtelen megelevenednek, a visszaszamlalas megkezdodik es masodpercrol masodpercre kovethetjuk nyomon, hogyan is zajlottak az Apollo 11 inditasanak izgalmas pillanatai.

Az alabbi kepen esti kivilagitasban raketak lathatoak, amelyek valamilyen formaban segitettek az amerikai urhajozasi program sikerre vitelet.

Thursday, December 10, 2009

Hó/Snow

Hétfő reggelre leesett az első kis hó. Délutánra már el is olvadt, arra viszont elég volt, hogy Áron újra megkedvelje. Néhány nap múlva bejött a nagy mínusz, erős szél és egy kis hó ami éppen csak fehérre sziínezte a dolgokat. De hóóóó, és Áron tegnap délután ki akart menni. Senkinek nem volt igazán kedve hozzá, hogy a mínusz nagy szélben fagyoskodjon. Szóval jól beöltöztettem és kiraktuk egy kicsit a teraszra. Nagyon élvezte, de negyed óra múlva már kéredzkedett be. Vajon miért?

Wednesday, November 25, 2009

Házi/Homework

Még amikor jó idő volt, Kitti szívesen kiült a teraszra házit készíteni. Áron mindig lelkesen csatlakozott. Mostanában ha Áron szeretné lerázni valamelyik nagytesót (ami ritka, de előfordul) akkor csak annyit mond, hogy pl. Janka go házi!
Egyszer a nappaliban hasalva lelkesen rajzolt, amikor kértem, hogy jöjjön enni, visszaszólt, hogy: Sorry, most házi.
Szívesen olvasnak is együtt. Olyan nincs, hogy Áron némán hallgatja a mesét, vagy kommentál, vagy párhuzamosan mesél. Ma amikor olvastak Lacival, volt a könyvben egy cica, Áron lelkesen felkiáltott "Nica!" majd játékból kiemelte, megsimogatta, megpuszilta, nekünk is odanyújtotta, hogy simogassuk meg, végül visszatette :-)
Még egy történet a kétnyelvűségről:
A játszótér melletti fákon sok mókus él. Ilyentájt gyüjtögetik a téli élelmet, sokat mászkálnak a földön. Áron mindig reménykedik, hogy meg tudja őket fogni. A minap is megláttunk néhányat. Áron szalad és kiabál: Mókus, mókus come here!
A mókusok persze mind felszaladtak a fára. Áron a fa alatt hívogatta őket? Mókus, mókus common le!

Saturday, November 14, 2009

Friday, November 13, 2009

Őszi vidámkodás


Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam, fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe.

Sunday, November 8, 2009

Halloween

Mialatt Magyarországon voltam lefutott a Halloween.

Játszótér

Gyönyörű, meleg, novemberi délután volt. Laci elvitte Áront a kedvenc, nagyjátszijára. Áron felmászott a legmagasabb csúzda tetejére. Mögötte sorakozott a sok gyerek (szép idő volt, rengeteg gyerek). Áron csak nem csúszik, a szülők találgatnak, kicsi nagyon, bizotos fél. Erre a mögötte levő kislány leszól az anyukájának, "Nem fél csak talált egy katicabogarat és azt nézegeti."
A katicabogár Áronnál jelenleg bogakac névre hallgat.

Áron számol

Egy paci, mégegy paci, sok paci.
Ugyanez fényképnézegetés közben, Apa! Mégegy Apa! Sok Apa!!!

Friday, October 30, 2009

Videók és Képek

Kittivel most hétvégén mentünk a gyülivel egy Ifi táborba.


Áron éppen a kanalat nézi.







Saturday, October 10, 2009

Áron

Többen kérdeztétek, hogy Áron hogy beszél. Igazán érdekes figyelemmel kisérni a kétnyelvűséget. Szerintem viszonylag lassan halad a beszéddel. Nem bocsátkozik körmondatokba. Itthon mindenki érti. Mondjuk megszólal, hogy "Orra! Epis (zsepi)" akkor mi tudjuk miről van szó. Nagy szóalkotó, leginkább rövidít. Pl.: zongora-zonga, pillanagó-pinga, bicikli-biki, kalapács-kács. A cicát eleinte nyaj-nyaj-nak hívta,mára nica lett belőle. Kankából is időközben Janka lett, Bálintot felváltva hívja Bambának és Bálin-tnak.
Az angolt a nagyoktól is hallja meg amerikai gyerekektől. Ha azt akarta mondani, hogy valami az övé, arra az angol mine (enyém) szót használta. Saját magát Árá-nak hívja, de nem ragozza úgy, hogy Áráé. Most már (biztos ami biztos) felvette a listára az ÉN szavat is. Felváltva mondja azt hogy dele(gyere) és come on (angolul gyere). A köszönöm és kérem könnyebben megy angolul, kenkju (thank you) píííz (please).
Érdekességként megfigyeltem, hogy az emberek a kisgyerekekkel sokkal jobban gesztikulálnak. Az arcukkal a kezükkel, ezért nem mindig tudom, hogy Áron a konkrét beszédet értette meg vagy a mutogatást.
A nyáron nappalra teljesen szobatiszta lett. Ami aranyos, hogy a kakit jaki-nak mondja ami az angol fúj megfelelője.
Továbbra is egy számmal kisebb az átlagnál, hiába az extra kalóriával, proteinnel dúsított étrend. Javaslták, hogy menjünk el kivizsgáltatni, hogy van-e esetleg valami anyagcsere vagy felszívódási problémája. Amígy teljesen egészséges (tavaly télen egyszer sem voltunk dokinál, ami azt jelenti, hogy volt ugyan beteg, de nem volt olyan súlyos, hogy dokihoz vigyem), ezért még nem tudtunk dönteni, hogy tényleg fontosak-e ezek a vizsgálatok. Ami még nyilvánvaló lett az az, hgoy nem rág rendesen, ezt gyakoroljuk, dolgozunk rajta, de ez alapvetően nem okozhatj a lassú súly gyarapodást.
Kedves, barátságos, mosolygós viselkedésével sok mindenkit megvidámít. Az előző képek közül, ahol a húzós, kerekes hátizsákjával áll, egy étteremben voltunk. Namost ha nélküle bemegyünk egy étterembe és leülünk az asztalhoz az nem tünik fel senkinek, ha viszont ott van Áron aki magabiztosan vonul az étteremben, magaután húzva a kis hátizsákját akkor sokan megfordulnak utánunk, volt aki még hangosan nevetett is. (Amikor viszont fél órát kell harcolni, hogy udvar után, melynek része volt az aktív gilisztafogdosás is, és ebéd előtt kezet mossunk, na akkor szívesen kölcsön adnám.)
Na ezután a bejegyzés után majd megkapom a nagyoktól, hogy róluk miért nem írok:-)

Saturday, September 26, 2009

Friday, September 18, 2009

Még/More

Videók

2.5

Én 40, Áron 30 hónapos:-)
Íme néhány kép a nagyfiúról, hamarosan egy kis szöveges beszámoló is következik, meg talán néhány videó.
I turned 40, Áron turned 30 (months). Here are some pictures of the big boy.



Wednesday, August 26, 2009

Nyári képek/Summer pics

Otthon is igyekeztünk jól elfoglalni magunkat, figyelembe véve a különböző korosztály igényeit. Pl. mindenkinek igénye, hogy Áron aludjon délután és mi egy kis lélegzethez jussunk :-)
Vadkemping totyisoknak.
Kézműves tábor.
Olvasó tábor.
Baseball kezdőknek.
Közös uzsi.

VBS

A gyülekezet minden nyáron szervez egy egy hetes tábort a gyerekeknek (csak délelőtt). VBS (Vacation Bible School- Szünidei Bibliaiskola) néven fut. Mindenféle játékos, ügyességi, kézműves dolgokat csináltak. Általában összejön több mint 100 gyerek. Janka és Kitti idén már a segítők közé tartozott, a táborozók narancssárga, a segítők sötétkék polóban. Én is beszálltam és a tízórai elkészítésében segítkeztem, Mezzel Áron is belecsöppent a sűrűjébe, mert a 3 éven aluliakra egy külön csapat vigyázott. Jól érezte magát.


Monday, August 24, 2009

Niagara vízesés/Niagara Falls

A múltkori bejegyzést készítettem épp, amikor Kitti megkérdezte, hogy miért olyan régi képeket teszek fel. Hát minden relatív. Íme néhány kép nyaralásunk utolsó állomásáról a Niagara vízesésről. Szép napsütéses idő volt, rengetek túrista, de a látványért mindenképp megérte.



Tuesday, August 11, 2009

Montmorency törénet Áronról

Mint minden túrista látványoságnál, itt is volt egy ajándékbolt. Általában mindig lelkesen végigbogarásszuk őket, bár legtöbbször csak egy képeslapot szoktunk venni. Most sem volt másképp, már az elején nézelődtünk, mert a boltban árulták a jegyet a libegőhöz. Én már előrementem, és csodálkoztam, hogy a hol késnek a többiek. Mikor útolértek a gyerekek, lelkesen és kissé kárörvenően mesélték (ismervén az elveimet), hogy Laci megvett Áronnak egy plüsskutyát a boltban. Laci azzal mentegetőzött, hogy Áron úgy sírt és különbenis csak az egyiket és a kisebbiket vette meg. Nem volt mit tenni a kutyus jött velünk a túrára. A történet csattanója az volt, hogy a végén amikor újra betértünk a boltba megvenni a képeslapokat és már indulni készültünk akkor Áron vissza akarta adni/tenni a kutyust. Ő értette az elején, hogy az nem az övé, csak még szeretett volna játszani a kutyussal. Azóta sem lett a kedvenc játéka.

Monmorency vízesés/Falls

Ideje lassan befejeznem a képes beszámolót a nyaralásról. Hihetetlen de holnap már kezdődik is a iskola. Igaz, hogy már május végén befejeződött, tehát egy nappal sem járnak többet iskolába, mint Magyarországon. Viszont itt most kezdődött az igazán kánikulai meleg.
A képek viszont, az akkor hűvösebb, esősebb Kanadában készültek. A közelünkben volt a Montmorency vízesés. Azzal büszkélkedik, hogy 27 méterrel magasabb, mint a Niagara vízesés, utobbi viszont jóval szélesebb és monumentálisabb.
Az esőt aznap délutánra megúsztuk, viszont a vízesés tövében a felcsapodó, porzó víz alaposan eláztatott minket.
Egy zárt libegőben metnünk fel a vízesés tetejéhez.
A túloldalán egy hosszú, fa lépcsősoron lehett leereszkedni.
Útban lefelé.
Kissé vízesen a vízesés tövében.

Tuesday, August 4, 2009

Bálnales/Whale watch

Az útikönyvek egyöntetűen beszámoltak róla, hogy a Szent Lőrinc folyó az a bálnák kedvenc nyári étkező és párzó helye. Mint kiderült nagy biznisz is. Röpke 2 óra autózásra volt tőlünk, úgy gondoltuk, ezt nem hagyhatjuk ki. Biztosra akartunk menni, ezért a hazaútazás előtti napon mentünk, mert szép napos időt igértek. Ez be is jött. A bálnák már kevésbé. Rengeteg kis hajós vállalkozás van a helyszínen. Nem tudom mit igérnek pontosan, mert mi végül nem mentünk el. A partról gyönyörűen be lehetett látni a folyót, de bizony néhány belúga bálnán kívül más nem volt látható. (A legalsó képet nem mi készítettük, de így néznek ki)
Kicsit még tovább autózva eljutottunk egy természeti oktató központba, ahol azért kiderült, hogy a bálnák sajnos pusztulnak és csak néha néha bukkan fel egy nagy bálna. A hajósoknak persze nem érdekük ezt nagyon propagálni, sőt teljes összefogás van köztük, ha valamelyik véletlen meglát egy bálnát akkor rádión jelenti a többieknek. Belúga bálnából azért lehet látni többet, mert ők egész évben itt élnek.