Friday, October 30, 2009

Videók és Képek

Kittivel most hétvégén mentünk a gyülivel egy Ifi táborba.


Áron éppen a kanalat nézi.







Saturday, October 10, 2009

Áron

Többen kérdeztétek, hogy Áron hogy beszél. Igazán érdekes figyelemmel kisérni a kétnyelvűséget. Szerintem viszonylag lassan halad a beszéddel. Nem bocsátkozik körmondatokba. Itthon mindenki érti. Mondjuk megszólal, hogy "Orra! Epis (zsepi)" akkor mi tudjuk miről van szó. Nagy szóalkotó, leginkább rövidít. Pl.: zongora-zonga, pillanagó-pinga, bicikli-biki, kalapács-kács. A cicát eleinte nyaj-nyaj-nak hívta,mára nica lett belőle. Kankából is időközben Janka lett, Bálintot felváltva hívja Bambának és Bálin-tnak.
Az angolt a nagyoktól is hallja meg amerikai gyerekektől. Ha azt akarta mondani, hogy valami az övé, arra az angol mine (enyém) szót használta. Saját magát Árá-nak hívja, de nem ragozza úgy, hogy Áráé. Most már (biztos ami biztos) felvette a listára az ÉN szavat is. Felváltva mondja azt hogy dele(gyere) és come on (angolul gyere). A köszönöm és kérem könnyebben megy angolul, kenkju (thank you) píííz (please).
Érdekességként megfigyeltem, hogy az emberek a kisgyerekekkel sokkal jobban gesztikulálnak. Az arcukkal a kezükkel, ezért nem mindig tudom, hogy Áron a konkrét beszédet értette meg vagy a mutogatást.
A nyáron nappalra teljesen szobatiszta lett. Ami aranyos, hogy a kakit jaki-nak mondja ami az angol fúj megfelelője.
Továbbra is egy számmal kisebb az átlagnál, hiába az extra kalóriával, proteinnel dúsított étrend. Javaslták, hogy menjünk el kivizsgáltatni, hogy van-e esetleg valami anyagcsere vagy felszívódási problémája. Amígy teljesen egészséges (tavaly télen egyszer sem voltunk dokinál, ami azt jelenti, hogy volt ugyan beteg, de nem volt olyan súlyos, hogy dokihoz vigyem), ezért még nem tudtunk dönteni, hogy tényleg fontosak-e ezek a vizsgálatok. Ami még nyilvánvaló lett az az, hgoy nem rág rendesen, ezt gyakoroljuk, dolgozunk rajta, de ez alapvetően nem okozhatj a lassú súly gyarapodást.
Kedves, barátságos, mosolygós viselkedésével sok mindenkit megvidámít. Az előző képek közül, ahol a húzós, kerekes hátizsákjával áll, egy étteremben voltunk. Namost ha nélküle bemegyünk egy étterembe és leülünk az asztalhoz az nem tünik fel senkinek, ha viszont ott van Áron aki magabiztosan vonul az étteremben, magaután húzva a kis hátizsákját akkor sokan megfordulnak utánunk, volt aki még hangosan nevetett is. (Amikor viszont fél órát kell harcolni, hogy udvar után, melynek része volt az aktív gilisztafogdosás is, és ebéd előtt kezet mossunk, na akkor szívesen kölcsön adnám.)
Na ezután a bejegyzés után majd megkapom a nagyoktól, hogy róluk miért nem írok:-)