Megpróbálom utolérni magunkat itt a blogon. Abigél május 7-ére volt kiírva, de biztos voltam benne, hogy néhány nappal hamarabb fog születni. Azzal már viccelődtem korábban, hogy elvileg a hétköznapok közül a szerda maradt neki (Janka hétfőn, Áron kedden, Kitti csütörtökön, Bálint pénteken született). Szerda reggel már voltak fájásaim, nem túl erősek, de némiképp elterelte a figyelmem, hogy Áron lázasan, betegen ébredt. Laci anyukája ekkor már megérkezett hozzánk és nem is engedte, hogy én ápoljam Áront. 11 körül már szinte meg is felejtkeztem, hogy reggel voltak fájások. Ebéd után, 1 körül, viszont hirtelen újra jelentkeztek jóval erősebben. Telefonon mondtam Lacinak, hogy jöjjön haza, mert lehet, hogy be kéne menni. Felmentem az emeletre elkészülni, amikor elfolyt a magzatvíz. A kórház 3O percre volt, én viszont már a kocsiban kérdeztem Lacit, hogy ha kell tud-e segítkezni a szülésnél. Ez már sok volt neki, a forgalom is nagyon lelassult, felhívta a mentőket, akik 2 perc múlva már ott is voltak. Gyorsan átkerültem a mentőautóba, Laci jött a mentőautó után a sort egy rendőrautó zárta. Így persze néhány perc múlva megérkeztünk a kórházba, és 8 perccel azután, hogy átkerültem a szülőágyra megszületett Abigél. A három mentőslegény még ott maradt és udvariasan megkérdezte, hogy megnézhetik-e a babát.
A fényképek nem túl jó minőségűek, telefonnal készültek, mivel a fényképezőt nem sikerült Lacinak bevinni.
Néhány órás Abigél.
Büszke apuka.
Vidám mentősök.
1 naposan.
2 naposan útrakészen hazafelé.
