Tegnap sok minden történt. Amerika megválasztotta az első színesbőrű elnökét. Mi ugyan nem szavaztunk, de figyelemmel kísértük az eseményeket. Szívből kívánjuk Mr. Obamának, hogy ügyesen kormányozza az országot, jó döntéseket hozzon. Az amerikai embereknek is azt kívánjuk, hogy meg tudják hozni az életükben azokat a döntéseket ami szükséges a változásokhoz. (pl. amit sok ember most tanul, hogy nem lehet hosszú ideig többet költeni, mint amennyit keresnek).
Ezen történelmi estén vendégül láttunk egy kedves baráti családot, hogy együtt kövessük a történéseket. A család közel 3 éves kislánya, Lili, bizony Áront tanította néhány történelmi jelentőségű dologra. Lili ugyanis vidáman vetette rá magát Áron játékaira, és ilyen még nem volt, általában mi mentünk más hasonkorú gyerekekhez. Áron le volt döbbneve, folyamatosan ment Lili után és azt mondogatta, hogy no-no-no-no. Hát ne mondja senki, hogy nem kétnyelvű ez a gyerek, mi még soha nem hallottuk tőle. A másik tapasztalata (nem túl kellemes) az volt, hogy Lili ártatlan arccal időnként meghúzigálta a haját, nem sírt Áron csak értetlen arccal mutogatott a hajára. Szegény Julie meg nem győzött bocsánatot kérni.
Hát így telt el ez a történelmi este.
Az öt grácia, a bátor Anakin és a kis Pumpkin.
Kitti és Áron.
Indulás előtt Áron ellenőrzi, hogy megfelelő mennyiségű édesség lett-e kikészítve az ajtó elé.
