Véget ért az iskola, a nagyok idén is szép bizonyítványt kaptak. Itt nincs nyolcadikban ballagás, de azért volt pityergés rendesen, mert nem mindenki ugyanabba a gimibe megy szeptembertől. A nagyok élvezik a szünidőt, több időnk van együtt, több idejük van barátokkal találkozni. Igazán csak Áron nehezményzi, hogy nincs ovi, viszont nagyon készül Magyarországra. Már többször becsomagolta a számára legszükségesebb dolgokat. Sajnos nem tudjuk mind a négy táskát vinni, de ezzel a bejelentéssel még várok.
Nemrégen Lacival arra vetemedtünk, hogy színházba mentük kettesben, ennek csak egy hibája volt, hogy este mentünk. Mostanában Áron nem igazán értékeli, ha este nem vagyok otthon (nemmintha nagyon sűrűn történne). Szóval a színház elején Kitti küldte a szemrehányó sms-eket, hogy még mindig ordít Áron. Majd ha nagy lesz, papírra veti híres sorait:
''Ordítottam, toporzékoltam, hogy mer elmenni Apával , kettesben NÉLKÜLEM,Mikor a színházat, bár pontosan nem tudom mi az, én is nagyon KEDVELEM. ''
Már említettem az Ikreket. Megismerkedtünk egy kedves családdal, ahol az anyuka magyar az apuka amerikai és ötös ikreket nevelnek. Az ikrek egy jó fél évvel fiatalabbak mint Áron, de telejesen egy méretek, Áron teljesen beillik közéjük. Az apuka pedig tűzoltó, és egyszer elhívta Áront is, hogy nézze meg a tűzoltóságot ahol dolgozik.
No comments:
Post a Comment