Mint minden túrista látványoságnál, itt is volt egy ajándékbolt. Általában mindig lelkesen végigbogarásszuk őket, bár legtöbbször csak egy képeslapot szoktunk venni. Most sem volt másképp, már az elején nézelődtünk, mert a boltban árulták a jegyet a libegőhöz. Én már előrementem, és csodálkoztam, hogy a hol késnek a többiek. Mikor útolértek a gyerekek, lelkesen és kissé kárörvenően mesélték (ismervén az elveimet), hogy Laci megvett Áronnak egy plüsskutyát a boltban. Laci azzal mentegetőzött, hogy Áron úgy sírt és különbenis csak az egyiket és a kisebbiket vette meg. Nem volt mit tenni a kutyus jött velünk a túrára. A történet csattanója az volt, hogy a végén amikor újra betértünk a boltba megvenni a képeslapokat és már indulni készültünk akkor Áron vissza akarta adni/tenni a kutyust. Ő értette az elején, hogy az nem az övé, csak még szeretett volna játszani a kutyussal. Azóta sem lett a kedvenc játéka.
No comments:
Post a Comment