Megvagyunk. Egy kedves ismerősünk mondta, hogy biztos történt néhány dolog velünk márcuis óta. Hú, így szalad az idő. Március végén voltunk Áronnal dokinál. 12 kg és 90 cm volt a mérés eredménye. Apróka bár, de meg lett dícsérve, mert önmagához képest szépen fejlődött az elmúlt évben, 2 kg hízott és 10 cm-t nőtt. A leglátványosabban a beszéde fejlődik. Mondatokban beszél, használja az igeidőket, igekötőket, mostanában próbálja a felszólító módot. Jó ideje szórakoztat minket a birtokos ragozással: apája lábája, Jankája babája, Kittije hajája.

Eközben szedi fel az angolt is. Nyilvánavalóan gyerekektől. Ezért magyarul szépen, kedvesen mondja, hogy szeretem vagy szeretnék, angolul meg jó nyávogósan, hogy I wanna, I don't wanna.

Amerikai gyerekekkel egyfajta halandzsa nyelvet beszél amibe belefűzi az általa ismert angol szavakat. Lelkesen barátkozik a szomszéd kisebb gyerekkel.

Az is jellemző a gyerekekre, hogy van néhány saját szavuk, amit egyyszercsak elhagynak, miközben mi még lelkesen használjuk. Sokáig minden jármű umma volt, most meg már lazán használja a munkagépek szót. Nekem kedvenc szavam tőle az a szompék (szomszéd), pijás (pizsama) hepitisz (helikopter).

Egyik sűrű délután közben elaludt a kocsiban, Bálintot már kiraktuk edzésen, Janka még a kocsiban készítette a házit. Egyszercsak felbőgött egy motor melletünk. Áron szeme felpattant majd közölte ''Ez tetszik nekem!''

Ilyenkor tavasszal felbukkanak a hangyák. Áron mindig jelenti nekem ha látja őket, közli, hogy sok hangya van, rohanok oda, kiderül, hogy 2-3 bóklászik. Egyszer az autói mellett mászkált néhány, vidáman megjegyezte ''Játszanak a hangyák.''

A lányokról készítettem képet ezen helyen, utána kérte, hogy őt is fényképezzem le

Szívesen pózolt a paradicsom palántáim mellet is.