Wednesday, May 18, 2011

Jankáról még/More about Janka

Még a tavalyi nyolcadikos rajztanára keresett meg minket év elején, hogy szeretné benevezni Janka egyik alkotását egy versenyre. Rábólintottunk és néhány hónap múlva jött az értesítés, hogy aranykulcsot nyert a műve (pasztellel készült önarckép, rózsaszín buborék címmel). Kicsit később szóltak, hogy az aranykulcsosok közül egy külön díjat is kapott, nemzeti ezüst érem (national silver medal). Ez azt jelentette, hogy meghívást kapott a New York-i díjkiosztó ünnepségre. Az aranyérmeseknek a művét is kiállítják New Yorkban, mi rövid családi tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy ezt most kihagyjuk. Így csak ide Indianapolisba mentünk el. A Butler Egyetem színháztermében volt az ünnepség. Janka won golden key and National Silver Medal for one of her art work called Pink Bubble.


Ahogy Janka halad előre az iskolában úgy tanuljuk mi is mi hogy merre meddig. Most kezdte a gimnáziumot (high school), nekem még mindig nem ülepedett le, hogy melyik évfolyamot hogy hívják, az elsősök a freshman-ek. Kaptunk egy meghívót Top 100 Award Ceremony néven, mint kiderült ez egy díjkiosztó ünnepség az iskola száz legjobb tanulója részére, minden évfolyamból a 25 legjobb tanuló kap meghívást.

Janka jelenleg németet tanul, itt Indianapolisz környékén elég nagy a német közösség, sok programot is szerveznek és talán emiatt sok iskolában erős a német okatatás. Néhány hónapja írtak egy országos tesztet és amikor megérkezett az eredmény akkor az iskolai újság is megemlékezett, hogy milyen jól szerepeltek a gyerekek. Ismét kaptunk egy meghívót, hogy a Német-Amerikai Központban lesz egy kis fogadás azoknak a tanulóknak akik a teszten 90% vagy fölötte teljesítettek. Egy szombat dálután ismét felkerekedtünk, ezúttal hármasban (Áron elég biztos pontja ezeknek az eseményeknek), a belvárosi német központba. Maga az esemény elég szerény volt, ez volt a második alkalom, hogy megszervezték. A fogadás az tortát jelentett, de még mielőtt valakinek a szájában összefutna a nyál, ez szörnyű amerkikai tortát jelent. Akárhova megy itt az ember minden tortának (bár a színe, formája, mérete lehet különböző) az íze ugyanolyan. Mi valami kis német kajára vagy édességre számítottunk. Természetesen nagyon büszkék vagyunk Jankára, de megbeszéltük, hogy ha esetleg jövőre is kap meghívót és nem tudnánk elmenni akkor tudjuk, hogy mire nem megyünk el.

Még elmaradtam a szülinapi zenével.

2 comments:

@ndrás said...

ezt a buborékosat nem fotóznád le rendesen, nagyban is? lécci!

andrea said...

tyűha!
gratulálok!
Kicsit késve a szülinaphoz is, bár 16 éves bárki tud lenni (élete egy bizonyos szakaszában), de ILYEN 16 éves nem terem minden bokorban! :)